Tanulmányi kirándulásunk címe: Magyar történelmi – és kulturális kincsek nyomában Horvátországban,tengerparti látogatással Fiumében és Abbáziában
Egy évvel korábban pályáztunk tanulmányi kirándulásunkra, melyet a Magyar Állam támogatott. 4 napot tölthettünk el (majdnem) ingyen 19 tanulóval és 2 tanár nénivel, Nagyné Bozóki Ágota Krisztina és Csillik Krisztina tanár nénikkel Horvátországban.
2026. május 11-én, hétfőn 7 óra 30 perckor indultunk az iskola elől. Tárnai Csaba honismereti vezető csatlakozott hozzánk és a 4 nap során ő volt a vezetőnk. A határátkelés után, a Drávát elhagyva beértünk Eszékre. Meglátogattuk a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központot, ami egy magyar nyelvű óvoda, általános iskola és gimnázium. Ott egy tanár úr mesélt nekünk az iskola működéséről, iskolájuk sajátosságairól és a magyar nyelvű kisebbség életéről. Ezután ragyogó napsütésben sétáltunk Eszéken, megnéztük a Szent Péter és Pál Nagytemplomot, ami vörös tégláival, üvegablakaival, elegáns gótikus oszlopaival mindenkinek tetszett. Felkerestük a várat, az óvárost és láthattuk a puskahüvelyekből állított Krisztus feszületet. A Dráva partján tettünk még egy sétát.
Ezután 15.30-ra értünk a Kopácsi-rét Nemzeti Parkba. A rövid tájékoztató után elindultunk a bürü hidakon (fapallókon), hogy megcsodáljuk a növény- és állatvilágát, azonban ekkor egy hatalmas zivatar kerekedett, így futottunk vissza a buszhoz.
17 órára értünk Várdarócra, ahol a település közepén található, az egykori iskola épületéből kialakított tájházban tartott nekünk szívmelengető előadást az egykori tanító néni. Videót láthattunk a „kakasolás” hagyományáról, és természetesen minden fiú (és néhány lány és tanár néni is) felpróbálhatta a kakasfejet. 18 órára értünk Pélmonostorra, ahol az első éjszakát töltöttük. Este 9-ig még egy jó foci is belefért a programba.
2026. május 12-én, kedden egy kiadós reggeli után Vörösmarton meglátogattuk Juhász Sándor pincészetét és annak múzeumszerű udvarát, ahol a háziasszony mesélt nekünk a helyi szőlőművelésről.
Ezután Horvátország fővárosába, Zágrábba indultunk. Sajnos ekkorra már özönvízszerű esőzés érte el az autópályát, így az is kétségessé vált, hogy ki tudunk-e szállni a buszból. Mire beértünk a városba enyhült az eső, így esernyőkkel, esőkabátokkal felszerelkezve indultunk a városnézésre. Tomiszláv lovasszobra mellett elhaladva beértünk a millenium alkalmából átadott zenepavilon épületébe (addig sem áztunk), majd megkoszorúztuk Zrínyi Miklós és Jurisics Miklós mellszobrát. A Káptalandombon álló székesegyházban töltöttünk egy kis időt, majd Jellasics lovasszobrát csodálhattuk meg a főtéren.
A szállásunk a Krk-szigeti Omisaljban volt. A Hotel Adriatic közvetlenül a tengerpartra épült, így a csapat nagy része az erkélyéről csodálhatta a tengert. A Krk-szigetre való átjutás kalandosra sikeredett, mert útközben lement a hőmérséklet 4 fokra, jégeső és erős szél kerekedett, így buszunkat nem engedték át a Krk hídon. A buszunk leparkolt, és a szálloda alkalmazottjai autókkal szállították át a csapatunkat és bőröndjeinket a szállásunkra. Este, vacsora után azonban kisütött a nap, és már napsütésben sétáltunk a tengerparton. Ezen a napon mind a 4 évszak időjárását átélhettük.
2026. május 13-án, szerdán, a 3. napunkon tengerparti szálláshelyünkön ébredtünk, ahol 2 másik magyar Határtalanul csoport gyermekeivel barátkozhattunk össze. 8.45-kor levonultunk a szálloda melletti kikötőbe és „hajóra szálltunk”. 90 perces hajózásunk alatt átmentünk a Krk híd alatt, megnézhettük közelebbről az Adria Kőolajvezeték kiinduló állomását, a távoli Opatiját. Gyönyörű napsütésben, jókedvűen telt a hajózás. Ezután „megrohamoztuk” az ajándéktárgyakat árusító tengerparti kisboltot, ahol sok hasznos és néhány- látszólag -haszontalan tárgy is gazdára talált.
Elindultunk Tersatto várához, ami a Fiume (Rijeka) fölötti hegyen áll. Meghallgattuk honismereti vezetőnktől a helyi sárkányos legendát. Betértünk a Tersattói Mária búcsújáró templomba (előtte II. János Pál pápa és Teréz anya szobra), melynek kerengője csodaszép volt, és a kápolnája magyar hadihajó emlékeket, és rengeteg gyógyult ember/gyerek hálás ajándékát őrzi. Innen 500 lépcsőn (Zarándokok lépcsői) mentünk le Fiume (Rijeka) központjába.
Sétáltunk a történelmi belvárosban, megnéztük az óratornyot, megkoszorúztuk a Baross-emléktáblát és a Jókai-emléktáblát. Megcsodáltuk a kikötőben horgonyzó óriási luxusjachtokat is.
Egy rövid szabadidő után Abbázia (Opatija) felé indultunk. Sétáltunk a híres fürdőhely gyönyörű villái, szállodái között a tengerparton. Különleges parkokat, növényeket csodálhattunk meg. Megkoszorúztuk Markusovszky Lajos, 1848-as főorvos, emléktábláját. Kergettünk sirályokat, és belelógattuk a lábunkat a sós tengervízbe.
Ezen a napon az utolsó városunk Lovran volt, amit a babérról neveztek el, és leginkább egy olasz kisváros benyomását keltette a római időkből megmaradt óváros szűk utcácskáival. Itt hunyt el a Feszty-körkép megálmodója, Feszty Árpád.
Visszatérve a szállásra a legbátrabbak belecsobbantak a tengerbe, vacsoráig sétáltunk, napoztunk, barátkoztunk a többi csoport tagjaival.
2026. május 14-én, csütörtökön korán reggeliztünk, összepakoltunk és elindultunk Varasdra. A város 10 évig Horvátország fővárosa volt. Városnézésünk során felkerestük az Erdődy- Zrínyi várkastélyt, és sétát tettünk Európa egyik legszebb barokk palotákat felsorakoztató belvárosában. Megnéztük a Megyeházát, a Draskovics Palotát, a székesegyházat és a gyönyörű városházát. A Ferences téren álló ferences templomban megtekintettük Árpád-házi szentjeink Szent István, Szent Imre és Szent László oltárszobrait. Kis szabadidő után indultunk tovább.
Elérkeztünk az utolsó városhoz, Csáktornyához, ahol sétát tettünk a Zrínyiek sasfészkében. Beszéltünk a Szigetvár várát védő dédapáról, és a Szigeti veszedelem című eposzt megíró dédunokáról is. Megkoszorúztuk Zrínyi Miklós egészalakos szobrát.
Eseménydús 4 nap áll mögöttünk. Köszönetet mondunk a Határtalanul programnak, az iskolánknak és a szülőknek, hogy elmehettünk erre a kirándulásra.
A kirándulás résztvevői nevében Nagyné Bozóki Kriszti és Csillik Kriszti néni