Minden tanévünk első többnapos tábora a túratábor. Ezen a mindenkori két hetedikes osztályunk vesz részt. Idén 19 tanulóval vágtunk neki a Mátrának. Sástón az Ifjúsági Tábor adott otthont táborunknak. Első nap egy bemelegítő túrával kezdtünk, az iskolától Sástóig. A szállás elfoglalása és az ebéd után, rendhagyó tanórái voltak a gyerekeknek. Megjelent a történelem és a földrajz is természetes környezetbe ágyazva. Az éjszakai túra sokaknak remek bátorságpróba volt. Nagyvadak tekintetében nem lettünk elkényeztetve, mert nem láttunk és nem hallottunk szarvasbőgést, két róka akadt csak az utunkba. Másnap a nagy túra várt ránk. Két csoportban, felnőtt kísérettel, de segítség nélkül kellett eljutniuk a Pisztrángos tóhoz. Más-más útvonalon, rejtélyes útleírással, térkép és iránytű segítségével a közös munka meghozta a gyümölcsét, mert mindenki elérte az úticélt. A kicsit több mint 20 km-es gyaloglás nem volt mindenki számára könnyen teljesíthető, így még nagyobb az érdem, hogy mindenki megcsinálta. Este a szülők jóvoltából rengeteg finomságból pótolhattuk vissza az elveszített kalóriákat. A szalonnasütés, a házi sütemények és az üdítők hamar feledtették a gyerekekben a fáradtság érzését és a szülők jelenléte is örömet okozott nekik. Ők is focival, röplabdával és bújócska fogóval zárták a napot. Utolsó nap ismét kihelyezett tanórákban volt részük, ezúttal rajz, biológia és testnevelés volt az órarendben. Ebéd után pedig hazasétáltunk Solymosra.
Az időjárás nagyban rányomta bélyegét az idei táborunkra, mert a megszokottól eltérően, jóval alacsonyabb volt a hőmérséklet. Napközben a mozgás miatt könnyebben átvészeltük, de éjszakára kellettek a speciális óvintézkedések. Sajnos a hideg miatt kimaradt az éjszakai őrség is. A két 7. osztály utolsó erdei iskolás táborát teljesítette, ahol ismét bebizonyosodott, hogy megértek a közös munkára, felelősségre és egymás megsegítésére, ha kell. Elfogadják, hogy vannak gyengébbek és lassabbak, hangosak és az álmodozók. Nem egyformák, de ha képesek alkalmazkodni, bárhol megállják majd a helyüket. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a mi feladatunk elérte a célját, kicsit önállóbbak, érettebbek lettek, talán már készek a kollégiumi életre is.
Köszönjük az együtt töltött tartalmas időt!
Kriszti néni és Barbi néni
