Az idei január sokunknak igazán emlékezetes marad, hiszen iskolánk történetében először szerveztünk családi sítábort a Magas-Tátrába. A program központja az Erika Panzió volt, amely tökéletes választásnak bizonyult: a pálya közel volt, rajtunk kívül nem lakott más a panzióban és a szabadidős programokhoz is kiváló volt. A tábor létszáma meghaladta az ötven főt, a résztvevők nagy része gyerekekből állt, így a vidámság és a nyüzsgés garantált volt.
Már az érkezés napján elbűvölt minket a táj. A Lomnici-csúcs felett szikrázó napsütés fogadott, és a magas hegyek látványa megalapozta a hangulatot. A sípályák minden korosztály és tudásszint számára biztosították az élvezetes síelést.
A síelés három csoportban zajlott, hogy mindenki megtalálhassa a saját szintjének megfelelő pályát és kihívást. A kis csoport tagjai izgatottan sorakoztak Reni néni mögé, Szilvi néni az osztályával síelt, a haladók magabiztosan siklottak le a lankásabb lejtőkön Barbi néni után, míg a profik már a meredekebb pályákon próbálták ki tudásukat szüleikkel együtt.
A síelés után mindig jutott idő egy kis pihenésre és a közös kikapcsolódásra. A Panzióban esténként biliárd és asztalitenisz csaták folytak, ahol a gyerekek és a felnőttek is remekül szórakoztak. Egyik este egy vicces vetélkedőt is szerveztünk a gyerekeknek, de nagy örömünkre szülők is csatlakoztak a játékhoz.
Az első nap kivételével minden nap a pálya 1751 méteren fekvő éttermében ebédeltünk. Bár sílécek nélkül tettük meg ezt az utat, a látvány mindenkit lenyűgözött. A csúcsra felérve elképesztő panoráma tárult elénk: a távolban havas hegycsúcsok, alant pedig a szikrázó napfényben fürdő erdők terültek el. Ez a pillanat örökre emlékezetes marad.
A tábor utolsó napján már csak délelőtt síeltünk és ebéd után nehéz szívvel vettünk búcsút a Magas-Tátrától. A négy nap nemcsak a síelésről, hanem egy kicsit az önállóságról, a barátságok megerősítéséről, a közös élményekről, a sok nevetésről és a természet csodálatáról is szólt. Meglepő, hogy a gyerekek milyen hamar túltették magukat a fizikai fáradtságon és reggelente újult erővel vetették magukat a síelés örömeibe. Egy nap alatt szokták meg a napirendet és szó nélkül váltak meg a telefonoktól este. Segítőkészek voltak és vigyáztak egymásra a pályán, rendbontás nélkül, alvással teltek az éjszakák. A szülők számára is élvezetes volt a tábor, hiszen volt, aki már most jelezte részvételi szándékát a jövő évre.
Ez a sítábor mindannyiunknak felejthetetlen élményt nyújtott, és már most alig várjuk a következőt!
