Vízkereszt-Urunk, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe
Vízkereszt elnevezése a görög epiphaneia, megjelenés szóból származik, ami visszautal a Szentírásra. A latin kifejezés is erre utal: Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése vagy Urunk megjelenése. Vízkereszt ünnepe emlékeztet minket arra, hogy Jézus Krisztusban Isten megjelent közöttünk és elhozta nekünk az üdvösséget.
A kereszténységben a IV. század elején vált vízkereszt napja liturgikus ünneppé. Hármas eseményt foglal magában az ünnep: a napkeleti bölcsek imádását, Jézus megkeresztelkedését a Jordánban és Jézus első csodáját a Kánai menyegzőn.
Vízkeresztkor ünnepeljük a napkeleti bölcsek, vagy népiesen: a háromkirályok érkezését. Az evangélium bölcseknek nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
Vízkeresztkor hagyományosan vizet szentel a szentmise elején szertartást végző püspök vagy pap. Innen származik az ünnep közismert elnevezése.
Szintén ekkor kezdődik meg a házszentelések időszaka, amely a 15. századtól kialakult szokás. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 20. Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”).
Vasárnap a tíz órakor kezdődő szentmisében megtartják a vízszentelés szertartását, aki hoz magával zárható üveget, vihet haza az újonnan szentelt vízből.